Az irodalom, mint minden más emberi tevékenység, szükségszerűen tükrözi az aktuális társadalmi és gazdasági viszonyokat. Az osztályrétegződés azonnal tükröződött az irodalomban, amint megjelent az életben. Az amerikai indiánok, a sámán, vagy gyógyember énekei különböznek az egyén titkos, személyes dalaitól, és ezek is különböznek a közösségben énekelt rituális vagy szórakoztató csoportdaloktól. A hőskorban aA királyokról és vezérekről szóló epikus mesék, amelyeket barbár udvaraikban énekeltek vagy meséltek, különböztek a parasztházakban elmesélt népmeséktől.
Minél összetartóbb egy társadalom, annál jobban felcserélhetők Ady Endre műveiben a különböző osztályrétegekben kialakult elemek – sőt attitűdök – minden szinten. A késő középkorban a Petőfi határon létező szűk klánszervezetben például az urak és hölgyek tetteiről mesélő hősi balladák őrződnek meg a köznép dalaiban. De ahol az osztálymegosztottság áthidalhatatlan, ott az elit irodalom teljesen elszakadhat a populáris kultúrától. Extrém példa erre a Római Birodalom klasszikus irodalma. Formái és forrásai nagyrészt görögök voltak – a versmintázat törvényeit még a görög modellekből is átvette, noha ezek ellentétesek voltak a természetes mintákkal. A latin nyelv – és a főbb latin szerzők kifinomult műveinek többsége teljesen zárva volt a Római Birodalom lakosságának túlnyomó többsége előtt.
A nyomtatás megváltoztatta az ötletek tárgyalhatóságát. A 18. századi francia írók, Voltaire, Rousseau és Diderot írásai majdnem olyan szűk kasztból származtak, mint a római elit, de kinyomtatták őket. Egy generáció alatt bejárták az egész társadalmat, és létfontosságúak voltak annak forradalmasításában.
A modern idők irodalmában az osztálykülönbségek inkább magukban a művekben vannak, mint a közönségükben. Bár Henry James a felsőbb osztályokról írt ésÉmile Zola a munkásokról, valójában mindketten egy elit tagjai voltak, és egy elit tagjai olvasták őket – ráadásul a maguk korában azok, akik Zolát olvasták, minden bizonnyal inkább elitnek tartották magukat, mint Henry James olvasói. A hétköznapi emberek, ha egyáltalán olvastak, jobban kedvelték a szentimentális románcokat és a pennys rettegéseket. A populáris irodalom már kereskedelmi forgalomban előállított szórakoztató irodalommá vált, amelyet ma már a televíziós forgatókönyvek is szolgáltatnak.
A komoly irodalmat olvasó elit nem feltétlenül egy társadalmi vagy gazdasági felső osztály tagja. A legéteribb francia költőről azt mondják,Stéphane Mallarmé, hogy minden francia kisvárosban volt egy fiatal, aki a szívében hordta verseit. Ezek a versek talán a nyugat-európai civilizáció legelitebb termékei, de az említett fiatalok aligha voltak hercegek vagy milliomosok fiai. (Különös jelenség, hogy a 18. század közepe óta Európában és az Egyesült Államokban a komoly irodalom – és a szórakoztató irodalom – olvasóinak többsége isnők. Hatalmas hatást gyakorolt magára az irodalomra ez a közönség.)
